Krill Zrt. Logo

Légtechnikai szerelés

A légtechnikai szerelés az a folyamat, amikor a tervek és a komponensek végleges formát öltenek az épületben. Egy szakszerűen kivitelezett hálózat nemcsak esztétikus, de évtizedekig csendben, rezonancia nélkül és légtömören teszi a dolgát. Egy hanyagul összerakott rendszer viszont már a beüzemelés napján zajos lesz, és a szivárgások miatt folyamatosan pazarolja az energiát.

A professzionális szerelés négy alappillérre épül: rögzéstechnika, légtömörség, szigetelés és rezgéscsillapítás.

1. Rögzéstechnika és függesztés (a statikai alap)

A légcsatornák tekintélyes súllyal rendelkeznek, különösen, ha ipari méretekről (pl. NA 630 felett) és vastag szigetelésről van szó. A hálózatot úgy kell rögzíteni a födémhez vagy a falakhoz, hogy az ellenálljon a légáramlás okozta dinamikus erőknek és a ventilátorok indításakor fellépő lüktetésnek is.

  • Kör keresztmetszetű (spiro) csövek rögzítése: leggyakrabban gumibetétes csőbilincsekkel történik, amelyeket horganyzott menetes szárakkal (M8 vagy M10) és acél beütőékekkel rögzítenek a betonfödémbe. A gumibetét kritikus: ez akadályozza meg, hogy a cső falának rezgése átterjedjen az épület szerkezetére (testhang-szigetelés).
  • Négyszögletes csatornák rögzítése: L- vagy Z-profilos tartókonzolokkal, illetve perforált szerelősínekkel (trapezoid függesztőkkel) történik, ahol a csatorna alátámasztást kap.

2. Légtömörség és kötések (a levegő útjának biztosítása)

A legdrágább levegő az, ami a gépből kilépve, de még a célhelyiség előtt elszökik a csövek illesztéseinél.

  • Mechanikai rögzítés: az idomokat és csöveket önfúró lemezcsavarokkal vagy popszegecsekkel rögzítik egymáshoz. A csavar gyorsabb, de a csatornába belógó éles végeibe megakadhat a por és a tisztítórobotok keféje. A prémium szerelésnél a szegecselés preferált.
  • Extra tömítés: a nem gumis kötésekhez hidegzsugor (alumínium) ragasztószalagot vagy speciális, kenhető légtechnikai tömítőpasztát használnak.

3. Szigetelés (hő- és páravédelem)

Ha a légcsatornában szállított levegő hőmérséklete eltér a környezet hőmérsékletétől (pl. hűtött levegő nyáron egy meleg álmennyezetben), a cső felületén azonnal megindul a páralecsapódás (kondenzáció).

  • Hőszigetelés: általában 30-50 mm vastag, alufólia kasírozású lamellás kőzetgyapottal történik, amelyet öntapadós tüskékkel rögzítenek a cső külső falára.
  • Párazárás: a legfontosabb lépés az illesztések (varratok) öntapadós aluszalaggal történő tökéletes lezárása. Ha a pára bejut a szigetelőanyagba, az elveszíti hőszigetelő képességét, és a rendszer "izzadni" kezd, ami eláztathatja az álmennyezetet. Hideg hálózatoknál a zártcellás elasztomer (páradiffúzió-mentes gumi) szigetelés a legbiztonságosabb megoldás.

4. Rezgéscsillapítás és akusztika

A gépházakban keletkező rezgéseket fizikailag is le kell választani a csőhálózatról.

  • A légkezelő gépek és a csatornahálózat közé vászonrezgőket (flexibilis csatlakozókat) kell beépíteni, amelyek megszakítják a fém-fém kapcsolatot.
  • A gépeket magukat rezgéscsillapító gumibakokra vagy rugós tartókra kell helyezni.

Műszaki fókusz: függesztési távolságok és anyagigény

A szabványok (pl. MSZ EN 12236) szigorúan meghatározzák, hogy milyen sűrűn kell alátámasztani a csöveket a lehajlás és a rezonancia elkerülése végett. A rögzítési pontok számát (N) egy adott egyenes szakaszon az alábbi matematikai logikával határozzák meg a kivitelezők:

(Ahol az L a csőszakasz teljes hossza méterben, a dmax pedig a szabványos maximális távolság két bilincs között, felfelé kerekítve, plusz a lezáró végpont).

Ajánlott maximális függesztési távolságok (spiro csövek esetén):

Csőátmérő (NA)

Maximális távolság (dmax​)

Jellemző függesztő elem

NA 80 - NA 250

3,0 méter

M8 menetes szár + gumis bilincs

NA 315 - NA 500

2,5 méter

M8/M10 menetes szár + gumis bilincs

NA 630 - NA 1000

2,0 méter

M10 menetes szár + erősített bilincs

NA 1000 felett

1,5 méter

Egyedi tartószerkezet, U-profil

Kapcsolódó